Marseille – őrület

Bordeaux után Marseille olyan, mintha reggel ébresztésnél kapnál egy pofont. A kikiötőváros elképesztően zsúfolt. Szerintem mindig dugó van!

A városban háromféle ember van: az autós, a motoros – ebből van a legtöbb – és a tömegközlekedéssel járók – biztosan ebből van a legkevesebb. A kétkerekűvel közlekedők lényegében biztos, hogy nem százasok. Úgy mennek a kocsik között, mintha egy labirintusban közlekednének és csak előttünk van kijárat. Nézni is rossz.

És közben persze mindenki dudál.

Franciaországban a közlekedési lámpák, úgy váltanak pirosról zöldre, hogy a sárga jelzés kimarad, vagyis nincs átmenet. Egyből indulni kell. Ez persze azért nem mindig sikerül és ilyen esetben gyakorlatilag az egész sor dudál – még a motorosok is.

A közlekedési témához még egy dolog: a magyar meccs után 21.30 után értünk oda a buszmegállóhoz, ám már nem jött jármű, mert elment az utolsó is...

A belváros maga csodás. Bár a gyerekek fintorogtak, amikor a régi kikötőben elsétáltunk a halpiac előtt – valóban tömény volt a szag – ez semmit sem von le a központ szépségéből. Gyönyörű épületek, szép hajók és a tenger semmivel össze nem keverhető illata – ez utóbbi persze csak a halászok standjaitól kicsit távolabb.

A meccs napján felderítettük a szurkolói zónát. Hát nem egy nagy kaland. Tulajdonképpen a nagy kivetítőn kívül, amin lehet nézni a meccset semmi pluszt nem ad. Lényegében a lehúzásról szól. Az árak hasonlóak, mint a stadionokban, csak nem lehet euróval fizetni, mert meg kell venni a zóna fizetőeszközét és azzal lehet a pulthoz menni. Ez ugye garantálja azt, hogy amit euróról átvált az ember tokenre, azt nem tudja elkölteni, az meg a szervezők tiszta haszna.

A nap első fénypontja az volt, hogy a gyerekek végre fürödhettek a tengerben. Felnőtt ember nem megy be ilyen hűvös vízbe, de a lányok nem sokat gondolkodtak. Akkor még azt hitték ez nagyobb élmény nekik, mint maga a meccs lesz a nagy kivetítő előtt. A szerencsénk az volt, hogy a fan zone mellett volt egy viszonylag normális árfekvésű bolt, így ott be lehetett vásárolni.

Amikor kiürült a szurkolói zóna, vagyis elmentek a magyarok, akkor kezdtek énekelni az izlandiak. Aranyosak voltak.

A meccs fantasztikus volt, hiszen 1–1-re „nyertünk”, ami már akkor is előrevetítette az azóta kiharcolt továbbjutást.

A búcsú Marseilletől egy tengerparti délutánt jelentett másnap. Nagy hullámok, igazi tengerélmény. A part nem volt túl hosszú, de nem volt tömeg. Precízen elválasztották egymástól a strandolókat és a szörfösöket. Nyugodt délután volt. 

Aki a nyüzsgést szereti az vegye célba Marseille-t. Az sem baj, ha nincs meccs, mert ha kiverekszi magát az ember a partra, akkor már minden csodás.  

 

https://oriviera.blogstar.hu/./pages/oriviera/contents/blog/28148/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?